Vendégségben Csíkrákoson

Hosszú ideig csak ültem és az üres papír fenyegetőn meredt rám, nekem szegezve a kérdést: Hogyan fogod ezt elmesélni? Hogyan fogod formába önteni mindazt a kusza élményt és gondolatot, amely hatalmába kerített ezalatt az öt nap alatt?! A percek suhantak és én csak ültem gondolataimba merülve, emlékeimet ízlelgetve, képzeletben visszatérve a székely népdalok közé, a gyógyvizes forrásokhoz, amelyek nem csak a testet, de a lelket is ápolják. Szejkefürdőn például szejkevíz tör fel a mélyből. Átható illata, mely igen magas kéntartalmának köszönhető, már messziről jelzi a kutat, amit nap nap után sokan meglátogatnak kannákkal, palackokkal fölszerelkezve. A tapasztalat és az orvostudomány egybehangzó véleménye szerint rendszeres fogyasztása különösen gyomorbántalmak esetén segít. A gyógyvizes forrástól a közeli domboldalra székelykapukkal tűzdelt ösvény vezet fel Orbán Balázs sírjához. Ez az emlékhely is egyfajta forrás, az inspiráció forrása. Élettörténete, akárcsak a hegy gyomrából feltörő tiszta víz, friss célokkal tölti meg a figyelmes szemlélő elméjét. Kalandokra, felfedezésre sarkall, és nem hagyja, hogy elmerüljünk a tunyaság feneketlen mocsarában. Szejkefürdőtől nem is olyan messze, mintegy 60 km-re található Csíkrákos, ahol idén szeptemberben Jászladányról is vendégül láttak egy kis csapatot a falunapon. Így került e sorok írója ebbe a festői faluba a jászladányi küldöttséggel. A háromnapos programsorozat aktív résztvevőjeként koncertet adtam a csíkrákosi kultúrotthonban. Azóta is jó érzés tölt el, mikor visszaidézem a hangverseny pillanatait, hiszen a szép számú közönség hálás tapssal jutalmazta játékomat, amely a legnagyobb elismerés egy zenésznek. Azért is különleges számomra ez a koncert, mert sosem készültem még ilyen módon fellépésre. A délelőtti próba után vendéglátóinkkal kirándulni indultunk, fölfedeztük a környék látnivalóit. Ellátogattunk Csíkszeredára, Csíksomlyóra, ahol a híres kegytemplom belső udvarán megpróbáltuk megfejteni a három falon elterülő napóra olvasásának titkait. Ott, a helyszínen igen kevés sikerrel, ám itthon megoldásra leltem az internet zegzugos ösvényein. S ha már források és napórák kerültek terítékre, hadd említsem meg a kegytemplomhoz közeli Barátok-fürdőjét. Hajdanán ferences barátok építették ezt a kis medencét, kihasználva a közelben feltörő borvíz áldásos hatását. Később volt olyan időszak, mikor nem viselte gondját senki és a fürdőhely az enyészeté lett, ám egy 2006-os felújításnak köszönhetően ma újra betölti régi funkcióját. Napjainkban zarándokkert öleli körül, ahol többek között egy napóra és egy holdóra is helyet kapott. Rovásírásos fafaragások, kacskaringós ösvények fogadják az ide látogatókat, sőt a vállalkozó kedvűek akár meg is mártózhatnak a medence jéghideg, ugyanakkor jótékony hatású vizében. Kirándulásunk a panzióhoz közeli bogáti kápolna dombján ért véget. Csíkrákos háztetői vidáman fürdőztek a délutáni napfényben, lágy szellő játszott a rét kikericseivel, és a hegyeket nézve úgy éreztem, megállt az idő. Sőt, talán soha nem is létezett. A templom harangja zökkentett vissza, eszembe juttatva az esti programot, miszerint zongorázni fogok, így hát kezdetét vette a koncertre való felkészülés.
Másnap, kihasználva a jó időt, célba vettük a Madarasi-Hargitát, a Hargita-hegység legmagasabb csúcsát. Az autóval is megközelíthető menedékháztól csupán egy rövid szakaszt kell megtenni gyalog a kavicsos, borókával és áfonyával szegélyezett ösvényen. A hegytetőre érve lenyűgöző látványt nyújt a sok-sok kereszt és kopjafa. Felirataik olyannyira magával ragadták figyelmünket, hogy cserfes kis csapatunk csöndes, elmélyült olvasgatásba kezdett. Miután a tájékoztató táblák segítségével beazonosítottuk a környező hegyeket, újra Csíkrákos felé vettük az irányt. Ízletes ebéd után fölkaptam kottáimat a panzióban és azon töprengtem a templom felé vezető úton, hogy mi szólna jól orgonán az éppen aktuális repertoáromból. Kiderült ugyanis, hogy vasárnap a mise előtt muzsikálni fogok egy félórácskát. Tekintve, hogy igen kevés tapasztalatom van ezzel a hangszerrel, mindig érdekes élmény kipróbálni egy újat, meghallgatni a hangszínek palettáját és kísérletezni a lehetőségekkel. Öröm volt a próba és aztán a másnap reggeli orgonálás is. Azt vettem észre ugyanis, hogy lassan megtelnek a sorok az orgona körül, az emberek szép csöndben elfoglalják helyüket és a muzsikából finom átmenettel szentmise lesz. A rendezvénysorozat záróakkordja a vasárnap esti kötetlen nótázás volt, amelyet főleg a férfikórus tagjai prezentáltak. Miközben a legkülönbözőbb dallamok süvítettek fülünkbe – sok székely népdal és  későbbi népies műdalok – népdalgyűjtőink jutottak eszembe, Kodály Zoltán, Bartók, Béla, LajthaLászló, Molnár Antal és még sorolhatnám. Ők felkészülten, gramofonnal indultak útnak, mígjómagam, gramofon híján, csak emlékeimre hagyatkozva tudom felidézni a sok szép muzsikát.
Tóth-Fekete Nóra