Főoldal -> A település -> XIII: KIsboldogasszony falunapok Csíkrákos -> Vendégségben Csíkrákoson

Hosszú ideig csak ültem és az üres papír fenyegetőn meredt rám, nekem szegezve a kérdést: Hogyan fogod ezt elmesélni? Hogyan fogod formába önteni mindazt a kusza élményt és gondolatot, amely hatalmába kerített ezalatt az öt nap alatt?! A percek suhantak és én csak ültem gondolataimba merülve, emlékeimet ízlelgetve, képzeletben visszatérve a székely népdalok közé, a gyógyvizes forrásokhoz, amelyek nem csak a testet, de a lelket is ápolják. Szejkefürdőn például szejkevíz tör fel a mélyből. Átható illata, mely igen magas kéntartalmának köszönhető, már messziről jelzi a kutat, amit nap nap után sokan meglátogatnak kannákkal, palackokkal fölszerelkezve. A tapasztalat és az orvostudomány egybehangzó véleménye szerint rendszeres fogyasztása különösen gyomorbántalmak esetén segít. A gyógyvizes forrástól a közeli domboldalra székelykapukkal tűzdelt ösvény vezet fel Orbán Balázs sírjához. Ez az emlékhely is egyfajta forrás, az inspiráció forrása. Élettörténete, akárcsak a hegy gyomrából feltörő tiszta víz, friss célokkal tölti meg a figyelmes szemlélő elméjét. Kalandokra, felfedezésre sarkall, és nem hagyja, hogy elmerüljünk a tunyaság feneketlen mocsarában. Szejkefürdőtől nem is olyan messze, mintegy 60 km-re található Csíkrákos, ahol idén szeptemberben Jászladányról is vendégül láttak egy kis csapatot a falunapon. Így került e sorok írója ebbe a festői faluba a jászladányi küldöttséggel. A háromnapos programsorozat aktív résztvevőjeként koncertet adtam a csíkrákosi kultúrotthonban. Azóta is jó érzés tölt el, mikor visszaidézem a hangverseny pillanatait, hiszen a szép számú közönség hálás tapssal jutalmazta játékomat, amely a legnagyobb elismerés egy zenésznek. Azért is különleges számomra ez a koncert, mert sosem készültem még ilyen módon fellépésre. A délelőtti próba után vendéglátóinkkal kirándulni indultunk, fölfedeztük a környék látnivalóit. Ellátogattunk Csíkszeredára, Csíksomlyóra, ahol a híres kegytemplom belső udvarán megpróbáltuk megfejteni a három falon elterülő napóra olvasásának titkait. Ott, a helyszínen igen kevés sikerrel, ám itthon megoldásra leltem az internet zegzugos ösvényein. S ha már források és napórák kerültek terítékre, hadd említsem meg a kegytemplomhoz közeli Barátok-fürdőjét. Hajdanán ferences barátok építették ezt a kis medencét, kihasználva a közelben feltörő borvíz áldásos hatását. Később volt olyan időszak, mikor nem viselte gondját senki és a fürdőhely az enyészeté lett, ám egy 2006-os felújításnak köszönhetően ma újra betölti régi funkcióját. Napjainkban zarándokkert öleli körül, ahol többek között egy napóra és egy holdóra is helyet kapott. Rovásírásos fafaragások, kacskaringós ösvények fogadják az ide látogatókat, sőt a vállalkozó kedvűek akár meg is mártózhatnak a medence jéghideg, ugyanakkor jótékony hatású vizében. Kirándulásunk a panzióhoz közeli bogáti kápolna dombján ért véget. Csíkrákos háztetői vidáman fürdőztek a délutáni napfényben, lágy szellő játszott a rét kikericseivel, és a hegyeket nézve úgy éreztem, megállt az idő. Sőt, talán soha nem is létezett. A templom harangja zökkentett vissza, eszembe juttatva az esti programot, miszerint zongorázni fogok, így hát kezdetét vette a koncertre való felkészülés.
Másnap, kihasználva a jó időt, célba vettük a Madarasi-Hargitát, a Hargita-hegység legmagasabb csúcsát. Az autóval is megközelíthető menedékháztól csupán egy rövid szakaszt kell megtenni gyalog a kavicsos, borókával és áfonyával szegélyezett ösvényen. A hegytetőre érve lenyűgöző látványt nyújt a sok-sok kereszt és kopjafa. Felirataik olyannyira magával ragadták figyelmünket, hogy cserfes kis csapatunk csöndes, elmélyült olvasgatásba kezdett. Miután a tájékoztató táblák segítségével beazonosítottuk a környező hegyeket, újra Csíkrákos felé vettük az irányt. Ízletes ebéd után fölkaptam kottáimat a panzióban és azon töprengtem a templom felé vezető úton, hogy mi szólna jól orgonán az éppen aktuális repertoáromból. Kiderült ugyanis, hogy vasárnap a mise előtt muzsikálni fogok egy félórácskát. Tekintve, hogy igen kevés tapasztalatom van ezzel a hangszerrel, mindig érdekes élmény kipróbálni egy újat, meghallgatni a hangszínek palettáját és kísérletezni a lehetőségekkel. Öröm volt a próba és aztán a másnap reggeli orgonálás is. Azt vettem észre ugyanis, hogy lassan megtelnek a sorok az orgona körül, az emberek szép csöndben elfoglalják helyüket és a muzsikából finom átmenettel szentmise lesz. A rendezvénysorozat záróakkordja a vasárnap esti kötetlen nótázás volt, amelyet főleg a férfikórus tagjai prezentáltak. Miközben a legkülönbözőbb dallamok süvítettek fülünkbe – sok székely népdal és  későbbi népies műdalok – népdalgyűjtőink jutottak eszembe, Kodály Zoltán, Bartók, Béla, LajthaLászló, Molnár Antal és még sorolhatnám. Ők felkészülten, gramofonnal indultak útnak, mígjómagam, gramofon híján, csak emlékeimre hagyatkozva tudom felidézni a sok szép muzsikát.
Tóth-Fekete Nóra
Vissza
Eseménynaptár
Hírek

Idősek napi rendezvény Csíkrákos községben


November 12-én Csíkrákos községben egy eseménydús, többórás rendezvényt szervezett a Csíkrákosi Polgármesteri Hivatal a községben működő civil szervezetekkel karöltve, az idősek tiszteletére. Császár Attila polgármester az ünnepi beszédében köszöntötte a résztvevőket, valamint tolmácsolta Borboly CsabaHargita Megye Tanácsa elnökének ünnepi köszöntőjét. A műsor a Cserei Mihály Általános iskola diákjainak műsorával, a Csalogány néptánccsoport  néptánc előadásával  és a Gerendely férfikórus műsorával folytatódott. Az ünnepi ebéd alatt a Csíkdánfalvi vonós zenekar nótás műsorával szórakoztatta a résztvevőket.

A rendezvényről készült fényképek  és videók gyűjteménye.
A rendezvény fő támogatói  a Hargita Megye Tanácsa és  a Communitas Alapítvány.




2017. november 13. Tovább ►

Kedves házigazdáink, csíkrákosiak, székelyek!


Néhány héttel ezelőtt, szeptember 8 és 10 között immár XIII. alkalommal rendezték erdélyi testvértelepülésünkön, Csíkrákoson a Kisboldogasszony Falunapok színes programjainak sorozatát. Az eseményen Jászladány delegációja is részt vett, és településünk polgármestere köszöntötte székely testvéreinket. Az alábbiakban Bertalanné Drávucz Katalin köszöntőjét olvashatják.
***

„Van az úgy, hogy az ember elindul otthonról, és a hosszú út másik végén egyszer csak hazaérkezik. Ritkán ugyan, de van. Leginkább a szülőföldjükről messzire elszármazottak szokták ezt megélni: otthonról hazamenni. Nos, én valami hasonlót élek meg valahányszor elindulok otthonról, Magyarországról, a Jászságból, majd pedig megérkezem Erdélybe, ide a Székelyföldre, Csíkrákosra. És, hogy ez az érzés az utóbbi néhány évben gyakrabban megadatik nekem, az önöknek köszönhető. Amikor, pár éve, megismerkedtünk egymással, nem gondoltam, hogy ilyen szoros, önzetlen és baráti viszony alakulhat ki közöttünk, egymástól sok száz kilométerre élő jászok és székelyek között. Akkor mi már hosszú évek óta jártunk erre a családdal, barátokkal. Akkor is tudtunk már sok fontos dolgot, de akkor még messze nem tudtunk mindent. Titeket közelebbről megismerve, immár megbizonyosodhattunk arról is, hogy milyen melegszívű, vendégszerető ember a székely – azokkal, akiket a bizalmába fogad, és megajándékoz a szeretetével. Néhány hónapja csak, hogy nagy esemény zajlott településünk, Jászladány életében: mi rendezhettük meg a XXIII. Jász Világtalálkozót. Hadd mondom el, hiszen az itt jelenlévők többsége, a nagy távolság miatt, nem lehetett jelen a mi nagy ünnepünkön, hogy felavattunk közösen akkor egy parkot is: a Nemzeti Összetartozás Emlékparkját. A parkba egy innen, Csíkrákosról származó székelykapun át vezet be az út, bent pedig délvidéki, oromhegyesi testvéreink által faragott kopjafák emlékeztetnek a magyarság együvé tartozására. A park avatásán azt mondtam az egybegyűlt, többségében magyarországi magyaroknak, hogy az a kapu, és azok a kopjafák, nem pusztán élettelen tárgyak, hanem fába faragott üzenetek. Üzenetek több száz kilométerről, időn és téren át, arról, hogy azokon – ezeken! - a tájékokon is magyarok élnek. Igaz, jó magyarok, akik magyarul beszélnek, magyarul gondolkodnak és éreznek, ugyanúgy, ahogyan mi, anyaországi magyarok. Biztattam – és biztatok mindig – mindenkit, minden anyaországit, hogy legalább egyszer az életében látogasson el valamelyik határon túli magyarlakta területre. Tanulni az itt élőktől, méltóságteljes magyarságtudatot. És aki egyszer ezt megteszi, az biztosan
elindul majd megint, újra, és újra meglátogatni a testvéreinket. Mondom, van az úgy, hogy az ember elindul otthonról, és ott, a hosszú út másik végén, egyszer csak hazaérkezik. Mi is így jártunk most. Minden jászladányi ember nevében, szívem minden melegével köszöntöm a háziakat. Köszönöm, hogy befogadtak bennünket erre a néhány napra. Hogy ágyat vetettek nekünk, az asztalukhoz ültettek, és helyet szorítottak számunkra a szívükben. Szeretném, ha Önök, csíkrákosi testvéreink is, egyre többen megtapasztalnák: milyen csodálatos érzés elindulni otthonról, és fárasztó út után, több száz kilométerrel odébb, hazaérkezni. Mi ott, Jászladányon, várjuk Önöket! És nemcsak az ünnepeinken, de a hétköznapokon is.”
Bertalanné Drávucz Katalin
polgármester

2017. november 08. Tovább ►
Új tűzoltó védőruhák az önkéntes tűzoltóknak
Név:
Email-cím: