Fodor Csaba, a Mester-példaképek között

2018. november 19-én, a férfiak világnapján immár második alkalommal osztották ki a Gránit Oroszlán Példakép Díjakat. A díjat Bedő Imrének, a Férfiak Klubja alapítójának kezdeményezésére olyan férfiaknak adják át, akik a „a jövő generációt építik, akik élen járnak az értékek örökítésében, példamutatásban, nevelésben” . A díjakat Apa, Férfi pedagógus, Mester, Közéleti és – idén először – Felelős üzletember példakép kategóriában ítélték oda. Minden kategóriában három jelöltet hívtak meg a budapesti New York Palace-ban rendezett díjátadó ünnepségre. Mester-példakép kategóriában döntős jelölt volt a csíkrákosi Fodor Csaba is.

–Hogyan fogadta a hírt, hogy döntős jelölt lett?
– Nagyon meglepődtem, mert a jelölésemről sem tudtam. A Férfiak Klubjáról is csak akkor hallottam, amikor már a döntősök közé soroltak és utána kellett érdeklődnöm, de nagyon jó jellemzéseket hallottam róla, és az után értettem meg tulajdonképpen, hogy mire is jelöltek engem. 
– Hogyan zajlott a díjátadó ünnepség?
–Az egész program megható volt. Amikor a döntősöket bemutatták és jellemezték, akkor érezte az ember, hogy milyen sok fontos, elismerésre méltó tevékenység van. És persze, az emberben volt egy kicsi drukk is, egy kicsi izgalom, hogy a színpadra fel kell menni háromszáz ember előtt.
– Pedig Csaba bácsi sem először ment a színpadra…
– Persze! Nem is annyira maga a tömeg volt érdekes, hanem az egész dolognak a súlya, a jelentősége – ez volt az, ami egy kicsit izgatottá tett... Nagyon izgalmas, szép, megható ünnepség, feledhetetlen élmény volt.
– Hogy látja, szüksége van példaképre egy fiúnak, egy  serdülőnek, egy fiatalembernek?
–Egy fiatalnak mindenképpen szüksége van példaképre, szüksége van mintára, mert a fiatalnak sok fele kalandozik a gondolata, és tapasztalatot is nyer, innen is, onnan is. Meglátja a rossz dolgokat is, meglátja a jó dolgokat is, de ahhoz, hogy dönteni tudjon, hogy ráérezzen, hogy mi a jó, ahhoz példaképek kellenek. Rossz példakép is kell, jó példakép is kell, hogy ő maga tudjon eldönteni, hogy mi a követendő.
– Ön kit tartott példaképnek?
– A legelső példaképem az édesapám volt, aki tulajdonképpen az egész életemet meghatározta. A tanáraim közül is akadt példakép, például itt, Rákoson Császár László tanárom volt meghatározó karakterű ember, de ezt mi, gyerekek, csak utólag fogtuk fel. Amit ő mondott, azt megjegyeztük, és amit mondott, azt meg is élte. 
– Mit jelent Önnek ez az elismerés? Bíztatást?
– Biztatás, de az ember nem díjakért teszi, amit tesz. Mindenképpen jól esik az elismerés, mert meggyőz arról, hogy valóban jó úton jártál, jó volt a tevékenység, a választott munkakör, mert eredményt hozott, és ezt mások is értékelik. Tehát ez egy bizonyosság arra, hogy érdemes volt...
Daczó Dénes