Élmények, amelyeket egy életre magunkkal viszünk
2020. január 13. 13:51
Eredmények, nehézségek, maradandó és fájdalmas élmények szőtték át az évet – derül ki Csíkrákos község vezetőjével folytatott évzáró beszélgetésből. Császárt Attila polgármester közösségépítésről, intézményekkel való egyre javuló együttműködésről is beszélt.
– Milyen volt az idei esztendő?
– Ha néhány szóban kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy maximálisan elégedett vagyok. Az elmúlt közel három év megfeszített, s néha idegeket próbáló munkájának a gyümölcse kezdett szemmel láthatóan is beérni. Ez annak is köszönhető, hogy előbb az igényeket, az elképzeléseket vettük számba és ezekhez próbáltunk forrásokat szerezni. A projektjeink nagy része folyamatban van, annak ellenére, hogy közben számos gazdasági intézkedés akadályozta, többek között a nagy minimálbér-emelkedés az építőiparban. Emiatt, no meg a törvényi feltételeknek a kuszasága miatt egy-egy nagy projektnek a közbeszerzése a szerződéskötéstől számítva közel két év.
Szintén az idei évhez kapcsolódik a közszférai bérnövekedés. Elmondhatom, hogy a törvény adta lehetőségeket nem merítettük ki teljes mértékben, és a polgármesteri hivatalban a fizetések reális szinten maradtak. Ugyanakkor próbáltunk egy olyan nyomon követhető, végzettséget, kreativitást figyelembe vevő bérskálát kialakítani, ami motivál is, viszont nem feltételez irreális béreket, hanem arányban van az elvégzett munkával. A bérezés kérdése számos önkormányzatnál vitákat, konfliktusokat szült. Számomra személy szerint a legnehezebb időszak volt az elmúlt egy évben, amikor ezeket a személyes konfliktusokat, személyes beszélgetéseket kellett az épületen belül úgy megejteni, hogy abból mindenki jól jöjjön ki.
– Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb események az idén?
– Hadd legyek egy kicsit személyesebb. Két nagyon-nagyon fontos eseményt emelnék ki: az egyik egész biztos nem ismétlődik meg, a másik pedig remélhetőleg nem fordul elő többé, és ez utóbbi esetében az Úz-völgyi történésekre gondolok. Én is ott voltam személy szerint azon a bizonyos június 6-án az Úz-völgyi katonai temetőnél, és mai napig nem tudom feldolgozni, nem tudom túltenni magam mindazon, ami ott történt. Lelkileg olyan mélyen meghatott, és annyira felkavart, hogy nem azt mondom, hogy most is rémálmaim vannak, de akkoriban voltak. Mindenképp egy életre nyomot hagytak bennem az ott lezajlott események, különösen annak tükrében, hogy –úgymond – jogállamban élünk és európai uniós tagország vagyunk. Számomra a másik életre szóló élmény az a pápalátogatás volt. 2019 erről is szólt – nem csak egyénileg, hanem közösségileg is, hiszen nagyon sokat készültünk a pápa fogadására. Említést kell tennem a két idei választásról is: a májusi europarlamenti választások, valamint az őszi államelnök-választások esetén is büszke vagyok arra, hogy a község lakosságának túlnyomó része eleget tett az állampolgári kötelezettségeinek, és részt vett a választásokon.
– Az év folyamán gyakran szó esett a községben történt beruházásokról. Hogy látod, az emberek jobban érzik magukat ma itt?
– Hát, bízom benne, hogy igen, de azt azért figyelembe kell venni, hogy társadalmunk egyre inkább énközpontúvá válik, és hogy az egyéni érdekek meghaladják, folyamatosan felülírják a közösségi érdekeket. Sok éven keresztül prioritásként kezeltem, és most is támogatom azokat a rendezvényeket, amelyek során a közösségi élmény újra megélhető. Néhány évvel ezelőtt naivan még azt hittem, hogy a javuló infrastruktúra és a jobb életkörülmények eleve élhetőbb, minőségibb közösségi életet generálnak, de sajnos, ez nem így van. Lehet szépen felújított kultúrotthonunk, hogyha kong az ürességtől. Éppen a napokban próbáljuk meg a helyi tánccsoportot is kicsit újragondolni, újraalakítani, és nehezen megy, pedig minden feltétel adott. Emlékszem, hogy az én gyermekkoromban fűtetlen, penészes, lepukkant kultúrotthonban zsongott a fiatalság a néptáncoktatáson, most meg jó körülmények közé, fűtött, szakoktató által vezetett táncoktatásra nem hajlandóak eljönni, pedig a kettő között nem múlt el ötven év… Nagy kihívás ezekkel a globális folyamatokkal szemben fellépni, de keressük a lehetőséget, és úgy látjuk, hogy nagy szerep e téren a civil szervezeteknek. Örvendetes, hogy van egy generációváltás a cserkészetnél és a Bogátalji Mozgalomnál, és az újabb generáció is aktívan szeretne részt vállalni a közösségi életben. A nőegyesület sokéves agónia után talán picit újraéledt, bár attól tartok, hogy megint nem egy természetes újraéledés, hanem előzménye a jövő évi választásoknak. Az egyház az egyedüli olyan stabil hely, biztosabb pont, ahol különösebb problémák nélkül az idei évet lehetett zárni.
– Van még két fontos intézmény, amellyel kapcsolatban vagytok: a közbirtokosság és az iskola.
– A közbirtokosságok tekintetében csúcsév volt az idei, ami a támogatást, az együttműködést, a közös eredményeket illeti. Nyilván, évtizedekre visszatekintve, az egyház volt az az intézmény, amit a polgármesteri hivatal is, a közbirtokosságok is könnyebben támogattak, de az idén (2019 - szerk. megjegyzése) a rákosi közbirtokosság az iskolai fásszín építését is nagyobb összeggel segíti, a göröcsfalvi közbirtokosság pedig az erdő fele vezető utat újítja fel, ami valójában a hivatal tulajdona. Vannak tehát olyan munkálatok vagy támogatási formák, amik nem föltétlenül az egyházhoz kapcsolódnak, hanem a közösség életét próbálják feljavítani, úgyhogy én maximálisan elégedett vagyok.
– Az iskolával kapcsolatban hogyan látod a helyzetet?
– A szokott módon együttműködünk, és számomra az egyedüli fontos tényező az, hogy minden olyan feltétel, körülmény, tényező adott legyen, ami a megfelelő oktatói-nevelői munkához kell. Ezért bármit megteszünk, és azt hiszem, hogy itt ezt a tanácsosok nevében is mondhatom, amikor és ahányszor csak kellett, pénzügyi forrás vagy bármi másnemű segítség az iskolának , nem halogattuk, hanem azonnali megoldásokat kerestünk. A befektetett összeg megtérülési aránya, ha közgazdaságilag nézzük, jelenleg a képességi vizsgák eredményeiben lenne mérhető. Nos, ilyen szempontból nem állunk a legjobban, de tapasztalható egyfajta javulás az elmúlt évekhez képest.
Daczó Dénes
– Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb események az idén?
– Hadd legyek egy kicsit személyesebb. Két nagyon-nagyon fontos eseményt emelnék ki: az egyik egész biztos nem ismétlődik meg, a másik pedig remélhetőleg nem fordul elő többé, és ez utóbbi esetében az Úz-völgyi történésekre gondolok. Én is ott voltam személy szerint azon a bizonyos június 6-án az Úz-völgyi katonai temetőnél, és mai napig nem tudom feldolgozni, nem tudom túltenni magam mindazon, ami ott történt. Lelkileg olyan mélyen meghatott, és annyira felkavart, hogy nem azt mondom, hogy most is rémálmaim vannak, de akkoriban voltak. Mindenképp egy életre nyomot hagytak bennem az ott lezajlott események, különösen annak tükrében, hogy –úgymond – jogállamban élünk és európai uniós tagország vagyunk. Számomra a másik életre szóló élmény az a pápalátogatás volt. 2019 erről is szólt – nem csak egyénileg, hanem közösségileg is, hiszen nagyon sokat készültünk a pápa fogadására. Említést kell tennem a két idei választásról is: a májusi europarlamenti választások, valamint az őszi államelnök-választások esetén is büszke vagyok arra, hogy a község lakosságának túlnyomó része eleget tett az állampolgári kötelezettségeinek, és részt vett a választásokon.
– Az év folyamán gyakran szó esett a községben történt beruházásokról. Hogy látod, az emberek jobban érzik magukat ma itt?
– Hát, bízom benne, hogy igen, de azt azért figyelembe kell venni, hogy társadalmunk egyre inkább énközpontúvá válik, és hogy az egyéni érdekek meghaladják, folyamatosan felülírják a közösségi érdekeket. Sok éven keresztül prioritásként kezeltem, és most is támogatom azokat a rendezvényeket, amelyek során a közösségi élmény újra megélhető. Néhány évvel ezelőtt naivan még azt hittem, hogy a javuló infrastruktúra és a jobb életkörülmények eleve élhetőbb, minőségibb közösségi életet generálnak, de sajnos, ez nem így van. Lehet szépen felújított kultúrotthonunk, hogyha kong az ürességtől. Éppen a napokban próbáljuk meg a helyi tánccsoportot is kicsit újragondolni, újraalakítani, és nehezen megy, pedig minden feltétel adott. Emlékszem, hogy az én gyermekkoromban fűtetlen, penészes, lepukkant kultúrotthonban zsongott a fiatalság a néptáncoktatáson, most meg jó körülmények közé, fűtött, szakoktató által vezetett táncoktatásra nem hajlandóak eljönni, pedig a kettő között nem múlt el ötven év… Nagy kihívás ezekkel a globális folyamatokkal szemben fellépni, de keressük a lehetőséget, és úgy látjuk, hogy nagy szerep e téren a civil szervezeteknek. Örvendetes, hogy van egy generációváltás a cserkészetnél és a Bogátalji Mozgalomnál, és az újabb generáció is aktívan szeretne részt vállalni a közösségi életben. A nőegyesület sokéves agónia után talán picit újraéledt, bár attól tartok, hogy megint nem egy természetes újraéledés, hanem előzménye a jövő évi választásoknak. Az egyház az egyedüli olyan stabil hely, biztosabb pont, ahol különösebb problémák nélkül az idei évet lehetett zárni.
– Van még két fontos intézmény, amellyel kapcsolatban vagytok: a közbirtokosság és az iskola.
– A közbirtokosságok tekintetében csúcsév volt az idei, ami a támogatást, az együttműködést, a közös eredményeket illeti. Nyilván, évtizedekre visszatekintve, az egyház volt az az intézmény, amit a polgármesteri hivatal is, a közbirtokosságok is könnyebben támogattak, de az idén (2019 - szerk. megjegyzése) a rákosi közbirtokosság az iskolai fásszín építését is nagyobb összeggel segíti, a göröcsfalvi közbirtokosság pedig az erdő fele vezető utat újítja fel, ami valójában a hivatal tulajdona. Vannak tehát olyan munkálatok vagy támogatási formák, amik nem föltétlenül az egyházhoz kapcsolódnak, hanem a közösség életét próbálják feljavítani, úgyhogy én maximálisan elégedett vagyok.
– Az iskolával kapcsolatban hogyan látod a helyzetet?
– A szokott módon együttműködünk, és számomra az egyedüli fontos tényező az, hogy minden olyan feltétel, körülmény, tényező adott legyen, ami a megfelelő oktatói-nevelői munkához kell. Ezért bármit megteszünk, és azt hiszem, hogy itt ezt a tanácsosok nevében is mondhatom, amikor és ahányszor csak kellett, pénzügyi forrás vagy bármi másnemű segítség az iskolának , nem halogattuk, hanem azonnali megoldásokat kerestünk. A befektetett összeg megtérülési aránya, ha közgazdaságilag nézzük, jelenleg a képességi vizsgák eredményeiben lenne mérhető. Nos, ilyen szempontból nem állunk a legjobban, de tapasztalható egyfajta javulás az elmúlt évekhez képest.
Daczó Dénes
